Belül valami nehezék ül, 
mondjuk ki nyíltan: a hiten.
S inkább nem szól, dörmög csak, végül 
legyint mindenre dühösen.

S ami minden emberit, szépet, 
igazat lábán megrohaszt,
s ad minden bűnnek menedéket, 
hordja a vére lassan azt:

jön a közöny, a világ mocska, 
s a lelket, mint pók a legyet, 
finoman hálójába fogja,
hogy békésen ehesse meg.

1952