Térdeplünk, - hószín, tiszta márvány
Talapzatán a szűzi látvány/font>
Fénylik, éget
És besüti a mindenséget.

Ő a legfőbb, mert neve nincsen,
Se nő, se férfi, mert neme nincsen,
Földi fenség,
Fenséges földi meztelenség.

Szent dadogással őt imádjuk,
De sose látjuk, sose látjuk:
Látni vétek.
«Ne nézzétek, nem a tiétek.»

S szemünket két kézzel befogjuk,
A legnagyobb kínt mosolyogjuk,
Rázza, rázza
Testünket a vágy néma láza.

Ha egyszer vérbe futna elménk
S egymást mindnyájan átölelnénk!
Fiuk! lányok!
Tizennyolcéves kis pogányok!