SÁRKÖZI György (Budapest, 1899. január 22. - Balf, 1945. március 8.): költő, író, műfordító. Iskoláit Vácon és Budapesten végezte. 1917-ben fedezte fel Osvát Ernő. 1918-ban fél évig volt hallgatója a főváros jogi karának. 1919-ben lektorként került az Athenaeum Könyvkiadóhoz, ahol 1938-ig dolgozott, s igazán az irodalom kellős közepében élhetett. Első kötete 1926-ban jelent meg Angyalok harca címmel. Már ez időben a legjobb barátai voltak Szabó Lőrinc és Németh László, akiknek intellektuális izgalma meg is zavarja harmonikus világképét. Következő kötetének verseiben már nyomon követhetjük lelki válságát, erre vall a könyv címe is: Váltott lélekkel. 1927-ben részt vett a Pandora szerkesztésében. 1935–1938 között a Válasz című folyóirat szerkesztője volt. 1936-ban megindította a "Magyarország felfedezése" című irodalmi szociográfiai könyvsorozatot. Még ebben az évben feleségül vette Molnár Mártát, Molnár Ferenc lányát. 1937-ben a Márciusi Front egyik vezetője volt, kiáltványaikat Sárközi Városmajor utcai lakásán fogalmazták meg.[2] 1937 októberében Erdei Ferenccel közösen megszervezte a 3. Makói Találkozót. 1938-ban a Frontnak a Válaszban közölt felhívása miatt bíróság elé állították. 1939-ben egy ideig a Kelet Népe munkájában vett részt. 1944-ben tüdőszanatóriumban kezelték, majd ugyanebben az évben munkaszolgálatra hurcolták. 1945. március 8-án végelgyengülésben halt meg Balfon.

Művei
Angyalok harca (1926)
Váltott lélekkel (1927)
Mint oldott kéve (történelmi regény, 1931)
Szilveszter (elbeszélés, Debrecen, 1934)
Viola (regény, Budapest, 1935)
Dózsa (dráma, Budapest, 1939)
Higgy a csodában (1942)
Összes verse és kisebb műfordításai (Budapest, 1947)
Válogatott versei (Bevezette és válogatta Illyés Gyula, Budapest, 1954)
Ég és föld között (összegyűjtött versei és versfordításai, Budapest, 1976)
Válogatott versei (Szerkesztette Lator László, Budapest, 1993)
Babaváros (verses mese) - (Móra Ferenc Kiadó, Budapest, 1959)