|
Sárközi György
Budapest, 1899. január 22. - Balf, 1945. március 8. magyar költő, prózaíró, folyóiratszerkesztő, műfordító |
Sárközi György Magányosság perce | |
Sárközi György Virágének | |
Sárközi György Váltott lélekkel | |
Sárközi György Tizennyolcévesek zsoltára | |
Sárközi György Szabad-e így élni? | |
Sárközi György Egy forradalmárhoz | |
SÁRKÖZI György (Budapest, 1899. január 22. - Balf, 1945. március 8.): költő, író, műfordító. Iskoláit Vácon és Budapesten végezte. 1917-ben fedezte fel Osvát Ernő. 1918-ban fél évig volt hallgatója a főváros jogi karának. 1919-ben lektorként került az Athenaeum Könyvkiadóhoz, ahol 1938-ig dolgozott, s igazán az irodalom kellős közepében élhetett. Első kötete 1926-ban jelent meg Angyalok harca címmel. Már ez időben a legjobb barátai voltak Szabó Lőrinc és Németh László, akiknek intellektuális izgalma meg is zavarja harmonikus világképét. Következő kötetének verseiben már nyomon követhetjük lelki válságát, erre vall a könyv címe is: Váltott lélekkel. 1927-ben részt vett a Pandora szerkesztésében. 1935–1938 között a Válasz című folyóirat szerkesztője volt. 1936-ban megindította a "Magyarország felfedezése" című irodalmi szociográfiai könyvsorozatot. Még ebben az évben feleségül vette Molnár Mártát, Molnár Ferenc lányát. 1937-ben a Márciusi Front egyik vezetője volt, kiáltványaikat Sárközi Városmajor utcai lakásán fogalmazták meg.[2] 1937 októberében Erdei Ferenccel közösen megszervezte a 3. Makói Találkozót. 1938-ban a Frontnak a Válaszban közölt felhívása miatt bíróság elé állították. 1939-ben egy ideig a Kelet Népe munkájában vett részt. 1944-ben tüdőszanatóriumban kezelték, majd ugyanebben az évben munkaszolgálatra hurcolták. 1945. március 8-án végelgyengülésben halt meg Balfon. Művei |