Rudnyánszky Gyula 
A csüggedés órájában
Dinnyés József dalai
Születni bűn, születni átok: 
Tanuld meg, ember, ezt! 
Az Isten ellen vét az ember 
Mindjárt, hogy élni kezd. 
És aztán teljes élete 
Vezeklés, bűnhödés: 
Legelső boldog napja az,
Amelyen sírja kész.

Porbul lesz s ég felé törekszik, 
Ezért oly átkozott!
Amit elér, mind semmi csak, mert
Magával bűnt hozott.
A lelke szebb világ után 
Epedhet botorul: 
Akármilyen magasra száll, 
Megint a porba hull!

 Legjobb, ha önzőn, hízva, bambán 
Lerágja életét,
Mint a mohó selyembogár a 
Szederfa levelét.
Legjobb, ha féreg maga is, 
A föld hitvány fia; 
Bolondság Ikarusz gyanánt
Szárnyakra vágynia!

Óh áldott, aki mint az állat, 
Ösztön szerint halad;
Kit nem gyötör hit, álom, érzés, 
Nem csüggeszt gondolat!
Nem kérdi kétkedőn, mi jobb: 
Örök-élet?... halál?
Csak jár, miként az óra-gép, 
S egyszer aztán megáll...