RUDNYÁNSZKY Gyula; (Özdöge 1858. május 1. – Budapest, 1913. december 8.): költő, újságíró. Apja honvédtiszt volt a szabadságharcban. Rudnyánszky Gyula magánúton tanult, majd jogot hallgatott Pozsonyban; 1876-tól az irodalomnak élt. 1904-ben Debrecenben a Szabadság szerkesztője. 1905-ben visszatért Bp.-re, majd feleségével az USA-ba vándorolt ki. Szemidegsorvadás miatt megvakult. 1912-ben hazatért. – Írt verset, elbeszélést, gyermekszíndarabot, kritikát, esztétikai tanulmányt. Hatott rá Heinrich Heine, Reviczky Gyula, Vajda János. Verstechnikája magabiztos, de költeményeiben sok a sallang, a közhely. Reviczkyhez hasonlóan a szentimentális dalműfajt deformálta: a városi kisember érzésvilágának kifejezőjévé tette. Szemlélete a századvég heterogén szellemi hatásait tükrözi. Verseiben erős szociális érzékenység érvényesül, de elsiratja a m. nemességet és dicsőíti Ferenc Józsefet; szociális forradalmat vár, de ír verset a szocialista mozgalom ellen; vallási bizonytalanság gyötri, de Mária-dalaiban bensőséges vallásos érzéseinek ad hangot; sürgeti a mo.-i nemzetiségek magyarosodását, de az egyetemes emberi értékeket részesíti előnyben a nemzetiekkel szemben stb. Utolsó kötete, amely egyben a kivándorolásra kényszerült magyarság sorsának első költői dokumentuma, szemléleti-stiláris fejlődést mutat. Költészete a kiegyezés utáni m. líra átmenetiségének jellegzetes megnyilvánulása. A Nyugat költői megbecsülték; hatott Ady Endrére, Babits Mihályra, Kosztolányi Dezsőre.

Művek
Fanny dalai, 1877;
Rudnyánszky Gyula költeményei 1876–1882, 1882;
Fényben, árnyban, Költemények 1876–1886, 1886;
A czigányok, Víg eposz hat énekben, Esztergom [1886];
Nyár, Újabb költemények 1886–1889, 1889;
Új könyv, Költemények, 18913;
Kis gyermekek verses könyve, 1893;
Szerelem, versek, 1894;
Új költeményei 1894–1904, Debrecen, 1904;
Napszállat felé, Új versek 1904–1912, 1913.