Gond, kín, öröm rég ismerősek
s kicsik  nőttünk ha egy arasznyit,
s azt sem jószántunkból.

Énekelhet nektek az ember,
nem szabadok akartok lenni,
hanem gőgös gazdagok. 

Fölélitek a szabadságot.
Itt-ott ha marad tartaléka
bátrabb szívekben.

Virágaitok fulladoznak,
gyulladt torkukat dongó gyötri,
bogáncs kaparja.

Kifutó-fiú, siheder szél
nem hoz suhogó, friss esőket,
susogó fényt sem.

Hiába nyár, fanyüvő ősz is,
tél és tavasz hiába jönnek.
Új évszak kellene.