Ratkó József 
Tartassék a föld
Dinnyés József dalai
Növényi száron, gyökerek
zajtalan finom rendszerében
lejut a föld alá a fény,
s ragyog a halottak szemében.

Rám néznek. Talpig fényben élek.
Rokonuk vagyok, édes öccsük.
Hívogatnak, elvárnak engem,
szelídüljek holttá közöttük.

Nehéz a föld. Ahol beroskad,
megreng, ott még nem tartja senki.
Alattunk nyögnek a halottak.
Nagyon nehéz halottnak lenni.

S ha meghalok, hát épp ezért.
Tartassék a föld, meg ne rángjon;
hogy aki él, bátrabban éljen
ezen a reszkető világon.