Fölnéz, figyel a képzelet,
káprázik, Istenre lát.
Féltében ő gondol ilyet,
rettegő, rossz éjszakát.

A magány szívig ér: pedig
szerelem ideje van.
Aki él, ölelkezik. -
Itt csak én gyötröm magam.

Vállaltam olyan csoda dolgot,
amire senki se kért.
Énekelek melegebb fényű,
romlatlan csillagokért.