Radnóti Miklós 
Majális
Dinnyés József dalai
A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönn a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen, szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker,
s nyugodtan ölnek majd, ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.

1944. május 10.