Rábámul a betlehemi, 
béketűrő pléharca ez, 
tenyerébe két rubincsepp 
szegődik a tétlenséghez. 

Zsongó vidék májuselőn, 
pazarlásra meddig futja, 
kertet ver az értelem, ha 
gyűl az ember pereputtya. 

Eddig játék, ez meg munka, 
ami eltelt - adóssághegy,
hogy így nézek most a tájra, 
múlt-májusok bocsássák meg!