Rozmárarcot ölt a befagyott patak, 
jégbőrén kékeszöld árnyak siklanak. 

Hetedhétországon bársonytakaró, 
csillagos, habfehér, áradó, drága hó. 
A rengeteg minden fája zuzmarás, 
csak a fenyőkön van vastag hópalást. 

Már vízkereszt van, de itt a szent vadon 
szívverése megállt karácsonyalkonyon. 

A hegygerincen széltépte fenyők,
nekem most áldott bánat-temetők. 
Mindent felejtető hófehér lepel 
minden lépésnél mélyebben lep el. 

Halkan kimondom minden titkomat. 
Puha, fehér kéz lágyan símogat.

Mint kifáradt gyermek, arcra borulok 
és szent havasok örökfehér, 
titkos karácsonya elé járulok.