OLOSZ Lajos (Ágya, 1891. augusztus 23. - Marosvásárhely, 1977. április 26.): költő. Szegedi gimnazista korában kezdett verset írni, fordítani. 1909-ben a kolozsvári egyetem jogi karán Somló Bódog tanítványa volt. 1917-ben jogi doktorrá avatták, Köröskisjenőre költözött, ahol nyugdíjba vonulásáig (1948) ügyvédi gyakorlatot folytatott. Az Erdélyi Helikon alapító tagja volt, 1943–44-ben az aradi Déli Hírlap főszerkesztője. 1940–44-ben a dél-erdélyi M. Népi Közösség munkájának és az irodalmi életnek résztvevője volt. 1944 után teljesen visszavonult az irodalmi élettől. Fegyelmezett költészete az erdélyi avantgárd fővonalába tartozik. (helikonista)( Erdély )

Művek
Gladiátorarc, versek, Kolozsvár, 1923;
Égő csolnakon, versek, Kolozsvár, 1926;
Barlanghomály, Kolozsvár, 1931;
Versek, Bukarest, 1968;
Legszebb versei, Bukarest, 1971;
Hattyúének, Bukarest, 1972.
Könyörtelen mesék, összes versek, Csíkszereda, 2004.