Mint itt ez a dőlő pajtafal 
csalános támasztékaival 
már nem is gondol velem 
ha mindig későn érkezem.

A ház még állna valahogy 
bár udvarát fölveri a gyom 
fűben fuldokló vén szilvafák 
áhítják a széna illatát.

Egyszer úgyis mindent lekaszál 
az első és utolsó kaszás...
így lesz majd és nem kérded miért: 
lélekharang szól mindenkiért.