| Nagy Gáspár
Visszhangzó lépcsők egy eleven Balassi-szoborhoz – 1999 |
|
Dinnyés József dalai
|
| Némely dallamomban
súgásod ahol van te nyitottad meg számat Énekem legvégül majd veled is békül tizenhatodik század! Láttam ifjan én már nemzetem mint rontják szakadatlan pörökkel Minden ékességit földig lerombolják veretik az törökkel Dúlásra jött hordák mindig megóhajtják szűzeknek szép seregit Viszik Drinápolyig gyalázzák napestig rajtuk vajon ki segít?! Vannak aztán bévül fajtámnak "diszéül” pogánynál pogányabbak Elöntött a posvány vélük hadakozván förtelmes utálatban Bűnben hentergésem reménytelenségben láttam magam már holtan Szívemnek balzsamát homályban keresvén magamat kaszaboltam Bánkódván eleget pokolra szánt lelkem bocsánatért elhoztam |
Hogy bűnöm
oldoznád
merészeltem hozzád folyamodni imákkal Messzi zsoltárokbúl gyakorta kicsordul könnye Dávid királynak Ezért lobogómon zsoltáros hárfája életemet kimondja Kardom tükörére envérem is csordult édes hazámnak gondja De nem véres szablya nem is szemek rabja volnék Balassi Bálint Zólyomnak szülötte világnak űzöttje bátran elédbe áll itt: Lelkemet akartad szívemet facsartad testemet megrongáltad Legyen akaratod sorsom záróköve lelkem immár tenálad Legszebb dallamomban zúgásod ahol van te nyitottad meg számat Énekem legvégül veled is megbékül tizenhatodik század! |
|
|