Nagy Gáspár 
Visszhangzó lépcsők egy eleven Balassi-szoborhoz – 1999
Dinnyés József dalai
Némely dallamomban
   súgásod ahol van
      te nyitottad meg számat 
Énekem legvégül
   majd veled is békül
      tizenhatodik század! 
Láttam ifjan én már
   nemzetem mint rontják 
      szakadatlan pörökkel
Minden ékességit
   földig lerombolják
      veretik az törökkel 
Dúlásra jött hordák
   mindig megóhajtják
      szűzeknek szép seregit
Viszik Drinápolyig
   gyalázzák napestig
      rajtuk vajon ki segít?!
Vannak aztán bévül
   fajtámnak "diszéül”
      pogánynál pogányabbak
Elöntött a posvány
   vélük hadakozván
      förtelmes utálatban
Bűnben hentergésem 
   reménytelenségben
      láttam magam már holtan
Szívemnek balzsamát
   homályban keresvén
      magamat kaszaboltam 
Bánkódván eleget
   pokolra szánt lelkem
      bocsánatért elhoztam 
Hogy bűnöm oldoznád
   merészeltem hozzád
      folyamodni imákkal 
Messzi zsoltárokbúl
   gyakorta kicsordul
      könnye Dávid királynak 
Ezért lobogómon
   zsoltáros hárfája
      életemet kimondja
Kardom tükörére
   envérem is csordult
      édes hazámnak gondja 
De nem véres szablya
   nem is szemek rabja
      volnék Balassi Bálint 
Zólyomnak szülötte
   világnak űzöttje
      bátran elédbe áll itt:
Lelkemet akartad
   szívemet facsartad 
      testemet megrongáltad
Legyen akaratod
   sorsom záróköve
      lelkem immár tenálad
Legszebb dallamomban
   zúgásod ahol van
      te nyitottad meg számat
Énekem legvégül
   veled is megbékül
      tizenhatodik század!