Hogyha elvész, nemzet vész el, 
s hangtalanná foszlik minden, 
még a sírás szabadságát
is tagadják... azt kell hinnem

amit látnak vak szemekkel, 
honnan a könny előgördül. 
Mért titkolja ez az ország, 
gyász vagy remény van-e fölül?

Jó volna, ha véget érne 
egyszer ez a szörnyű álság, 
s jönnének bátor fiai 
hűségükkel, hogy megváltsák!

Árva dallam... lányka-hangon 
s belénk költözik a lélek,
déli harang brongásával 
szól a kórus: élek, élek!

Fűszál hegyéről a harmat 
gyöngyét ajánlja az Égnek, 
mekkora kincs mikor ének 
üzenhet a Mindenségnek!