Ez világ szép szája,
S hízölködő szava
Nézd, engöm mint csala
S igen mire juta.

Hajnal harmattul
Rózsa fénylik s újul,
Szegény fejem butul
S aggasztaló kéntul.

El epedött szívem,
Sir az én életöm,
Hogy ilyen hirtelen
Csla világ engök.

Ékös ifjúságom
S régi szabadságom,
S midőn mulatságom,
Most immár fogságom.

Gyönge liliom szál
Ki erdőt, mezőt száll,
Lásd te, melly szépön áll,
Míg nevesében áll.

Szintén egy életöm
Fénylik vala neköm
Szabad örömében,
Mint virág kertében. 

De hirtelenséggel,
Világ beszédével,
Meg kötte kezével,
S itata mérgével.

Hamis hálójára,
Mint hal az horogra,
Nem tekintvén jómra,
Keríte fogságra.

Im hol engöm tekints,
Fejemre bűnt ne hints,
Meg ismeröd, hogy nincs
Világnál hamisb kincs.

Sok bu bánat gondot
Fejemre szállított,
Illyen okot adott
Maga felől tartott.

Elein én voltam,
Míg szabadon jártam;
Bánatot nem tudtam,
Nézd mire jutottam.

Melly igéri 
Magát kedveltetni,
De bűnt nem jó tenni,
Hamissan keresni.

Szárnyon járó idő,
Hatszáz egy esztendő,
Írta meg böjt elő,
Kemény hideg idő.