Mi legtöbbször sebezni tudunk csak –
érzékeink álmai agyunkban
olyan bonyolultak, olyan kuszák.
De hiába ütnek érte, hiába
kemény-kéz, ha végső oltalmára
rá nem nyitja szemünk, a világ.

Ezerszer a termékeny makacsság,
a rosszallott tűz jelezze inkább
eszménket, mint hamis fegyelem.
Hogy többé ne a szájunkra vert port –
fölfedjük a rejtező aranykort,
s ne pislogjunk benne dicstelen.

De rendet! Mostantól ne a játék –
belül szítson szigorú irányzék
vadságunkra nemet mondani.
Mámorból a kor igazi hősét
meggondolt, tudatos felelősség
zajtalan férfivá bontsa ki.