A kicsi hatalmas benne, és a nagy, az oly csekély:
szemed ha résnyire húzod, a látványba belefér.

A kicsi csak olykor éber, a nagy sose álmodik:
rege számára az élet egyik kortól más korig.

A kicsi a mindenségben fél, hogy elvész: oly csekély,
s nem tudja, hogy mellkasában elfér minden élet-ér.

Hangja vékony a kisebbnek, mégis, nyelve úgy pereg,
hallgat a nagy, mert ha szólna, dörögnének az egek.

A kicsit a súlya húzza: csetlik-botlik, s elterül.
A nagyobbnak súlya nincsen, pehelynyi sem, legbelül.