Diófák alatt még ülök
sugaradban,
hűvös bor csillámlik bürök-
poharamban.

Sok-mindenek vagynak, Uram,
világodban,
köztük voltam én boldogan
világomban.

Diófák alatt még ülök
magányomban,
de immár hamar eltűnök,
bárki voltam.

Ha már a szív nem világít,
le kell hulljon,
úgy konyuljon, éjszakáig
alkonyuljon.