Alig hogy csurran a kék hajnal sugara
apa és fiú egymás mellett baktatnak
álmosan még s ó, reménytelen, mint akik
nem nyűhetik el rút sorsuk bilincseit.

Rozsdaszín sapka árnyalja be homlokuk
pernye és hamu hull le rájuk örökké
s ha akad köztük, ki elvágyik e tájról
nem verődhet túl ősei sírhantjain.

Egy szem gyümölcsöt, egy dalt kívánnak olykor
de nincs, semmi nincs nékik a szép világból
s hiába várnak derűsebb ébredésre
mint vad keselyűk tépik őket gondjai