Kalász László 
Megáll a szél
Dinnyés József dalai
csak rám mered
és homlokomra levelek
csudálkoznak peregve

sok dolgától a hegy nem ér rá
elém jönni de a patak
musttal szalad a hegy alatt
hogy ízével köszöntsön

a füst a kéményünk fölül
lehajlik hozzám szédelegve
könnyes ködöt csókol szememre
míg kinyílik a kiskapu