Robognak lenn az autók
És hálót sző a lusta pók
És rózsák szirma hull a kertben.

Időn, teren túl éktelen
Vak semmi tátong végtelen
És álmodik az Ismeretlen.

Lenn gyúlnak, hunynak a napok
És millió szurony ragyog,
Ha a nagy Úrnak szeme rebben.

Időn, teren túl éktelen
Üres csend alszik végtelen
És álmodik az Ismeretlen.

És múlnak évek, milliók
És minden, minden veszni fog
És nem nyit rózsa több a kertben:

Időn, teren túl éktelen
Éjfélkor kondít a végtelen
S alszik tovább az Ismeretlen...