Minden fájdalom fölöttem,
ha már gyámoltalan lettem,
a szerelmet kívül hordtam,
világ gondjára maradtam.

Itt állok hát védtelenül,
a világgal kívül-belül,
kívül-belül szerelemmel;
fogyhatatlan életemmel.

Most már halkan meghalhatok,
mert a világ gondja vagyok,
a haláltól elfordulok,
most már akár meghalhatok.

Aki mindig gyenge voltam,
félelmektől fuldokoltam,
puszta földbe kapaszkodtam:
a szégyentől félig-holtan,

a szerelmet kívül hordtam,
világ gondjára maradtam,
körém záporzott a világ,
körém építette falát.

Világ falában életem:
kifogyhatatlan szerelem  -
átsüt, mint vér az ereken,
zuhogva, félelmetesen.