HERVAY Gizella (Makó, 1934. október. 14.– Budapest, 1982. július 2.): költő. Szilágyi Domokos első felesége. 1952-ben Zilahon érettségizett, majd a marosvásárhelyi színművészeti főiskolán folytatta tanulmányait. 1956-ban magyartanári diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. 1955–56-ig a Napsugár c. irodalmi gyereklapnál dolgozott, 1957–59-ben az Ifjúmunkás szerkesztője volt. 1959–61-ig a bukaresti magyar líceumban tanított. 1964-től a Művelődés munkatársa, majd az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztője. 1968–71-ig ismét az Ifjúmunkás szerkesztőségében dolgozott. 1976-ban Mo.-ra települt, a Móra Könyvkiadó szerkesztője lett. Szilágyi Domokos öngyilkossága (1976), majd fiuk halála a bukaresti földrengésben (1977) idegeit végképp megrongálta; önkezével vetett véget életének. Személyes és közösségi megpróbáltatásokról ad számot kifejezésmódja szerint tárgyias, jelentése szerint absztrakt-filozofikus szubjektív élménylírája. Nemzedéki életérzése összegződik verseinek posztumusz kiadásában (Lódenkabát Kelet-Európa szegén, 1983). Életművének szerves részét alkotják irodalmi–pszichológiai kísérletei, a Kobak-mesekönyvek (Kobak könyve, 1966; Kobak második könyve, 1968).( Erdély )

Művek
Virág a végtelenben, Bukarest, 1963;
Reggeltől halálig, Bukarest, 1966;
Tőmondatok, Bukarest, 1968;
Űrlap, Bukarest, 1973;
Zuhanások, Oratórium három hangra, Bukarest, 1978;
Kettészelt madár. Rekviem, 1978;
A mondat folytatása, válogatott versek, 1978;
Száműzött szivárvány, 1980;
Életfa, gyermekversek, 1983.