Oh a régiektül elfajolt nemzetség,
Híredben, nevedben korcsosult nemesség!
Mióta köztetek nincs az egyenesség,
Ily rútul azóta prédál az ellenség.

Ameddig egy szívvel fogtál, magyar, fegyvert,
Volt-é oly nemzetség, aki téged megvert?
Kardod minden ellen diadalmasan nyert.
Sok préda, nyereség lábad alatt hevert.

Hol a szép, hír, szép név, szép drága nyereség,
Kit elődben rakott sok hóldolt nemzetség,
Vagy harcokban adott a győzött ellenség?
Mind elprédálta azt az egyenetlenség.

Tedd félre nemzetem ezt a délcegséget,
Mint régen, kövessed az egyenességet.
Ne fogyaszd magadat, találsz ellenséget,
Ki majd ránt nyakadra siralmas ínséget.