GYÖNGYÖSI István (Rozsnyóbánya, 1629. augusztus 25. – Csetnek, 1704. július 24.): költő. Gazdag eperjesi prókátor fia. A sárospataki kollégiumban klasszikus irodalmi műveltségre tett szert. 1653-tól gömöri táblabíró, 1663-tól Wesselényi Ferenc nádor titkára. A Wesselényi-féle összeesküvés leleplezésekor ő is fogságba került, de Szelepcsényi György esztergomi érsek segítségével hamarosan kiszabadult. Feltehetően ekkor katolizált. Ügyvédként Zrínyi Ilona, Koháry István és Balassi Bálint gróf szolgálatában állt. 1681-ben és 1687-ben Gömör vm. ogy.-i követének választotta, 1686-tól 1693-ig és 1700-tól ismét alispán. 1683-ban Thököly Imre oldalán állt, Thököly bukása után Habsburg-párti. A Rákóczi-szabadságharc kitörése után II. Rákóczi Ferencet támogatta. Lírai betétekkel ékesített elbeszélő költeményeiben többnyire előkelő főúri házasságok történetét énekelte meg saját társadalmi osztályára: a köznemességre jellemző, politikailag ingadozó, megalkuvó szemlélettel, de korának eleven leírásával. Az akkori időkben sikeres, a nemesség körében igen népszerű barokk költő volt.

Kiadások
Gyöngyösi István Összes költeményei, 1–4, kiad. BADICS Ferenc, 1914–1937;
Márssal társolkodó Murányi Vénus, kiad., utószó JANKOVICS József, 1998 (Nyerges Judittal).