Te ott, én már régen itt vagyok,
hiába kísért az üres magány,
emlékek puha rétjén táncol
az ölelés, az örök szent adomány.

Hiába hódít hamis csellel,
mi már végképpen egyek vagyunk,
hiába ránt magához hetykén,
hiába mérgezi a holnapunk.

Bús csillogást kínál fény helyett,
gyűrűt, homokra épített házat,
én neked adom az éjszakát,
tiszta szerelmet küldök utánad.