Gülch Csaba 
Néha úgy tűnik 
                      „Az élet virág, 
                       a méz benne a szeretet” 
                                                    (Victor Hugo)
Dinnyés József dalai
Néha úgy tűnik a túlsó partról
csak odaát ölel, álmodik a nap.
A lélek hídján sétál át egy emlék,
simogatja a szelíd habokat.

Bölcs öröm hullámzik bennünk,
és fényt virágzik minden ölelés,
mosolyod áttetsző, tiszta kristály,
a szentélyből zubogni kezd a méz.

Vágyaink megszentelt ősmagányát,
csak Isten, csak Isten érti meg,
szemeid csillámló csodájától
az árva éjszaka is megremeg.

Égi rózsa, hófehér liliom,
ölünkbe fészkelt csöppnyi csillagok,
hópelyhet szitál a könnyű este,
repülj, én is utánad szárnyalok.