Fölmagaslik, mint ama kereszt
a szenvedés gyötrő jajszavából,
eléd terítem gyarló bűneim,
s az ég néma, csillagokkal gyászol. 

Reszketnek köröttem a dallamok,
földi terheim semmibe hullnak,
reményt virágzik most a fájdalom,
békét, árva szerelmet a holnap. 

Előtted állok drága Uram, Istenem,
kezedből születik az ítélet,
ahogy egykor azon a hajnalon,
oldozz fel engem, remegve kérlek!