Furcsa hang emészti a csendet,
a remény most hiába hívogat,
végtelen tisztulás erdejében
bolyonganak a bölcsen szép szavak.

Végre már keresnünk kell drága,
mitől gyógyulnak a szakadt sebek.
Ha felmerjük Isten árva könnyét,
vagy remegünk puszta éneket?

Üres bizonyság minden sóhaj.
Ha a tiszta szó végre felragyog,
akkor születünk meg veled újra,
akkor kezdődnek a hajnalok.