A képzeletnek
Dús mezején, 
Királyi joggal 
Járkálok én;

S van népem, e szív 
Szülötti mind; 
Kormányzom őket 
Szivem szerint,

S a nép alattam 
Nem hord igát, 
Nem ismer osztályt, 
Nem babonát;

Van díszpalástom, 
A tudomány, 
Rám ölthető ez 
Későn korán; 

Királyi pálczát, 
Azt is birok,
A toll ez, melylyel 
Munkát irok.

S mind ezek közt 
A korona
Szivem szerelmes 
Menyasszonya.