GARAY János (Szekszárd, 1812. október 10.– Pest, 1853. november 5.): költő, elbeszélő, az MTA levelező tagja (1839). Szekszárdi kereskedő fia. 1829-ben orvosnövendék lett Pesten, majd filozófiát hallgatott. 1833-ban a Regélő mellett a Honművész segédszerkesztője. 1834-től hőskölteményeket, hazafias verseket, prózai írásokat jelentetett meg (Csatár, Kont stb.). Szigligetivel, Vajda Péterrel és másokkal 1835-ben a Pesti Drámai Egyesületet alapította. Már közkedvelt író, mégis anyagi gondokkal küszködött családjával. 1837-ben a Rajzolatokat szerkesztője, rá egy évre a pozsonyi Hírnököt. 1839-ben Pestre költözött, a Jelenkor és a Társalkodó szerkesztőségében dolgozott. 1842-től a Jelenkor, a Regélő Pesti Divatlap szerkesztője. A Kisfaludy Társaság tagja (1842). 1843-ban jelent meg Az obsitos című költeménye, melyben a nagyotmondó Háry János alakját formálta meg. Ugyanebben az évben az MTA nagyjutalmát nyerte el Versei című kötetéért. 1844-ben megromlott egészségi állapota miatt megvált a szerkesztéstől. 1845-ben állást kapott az Egyetemi Könyvtárban. 1848 eseményeit versekkel támogatta, majd áprilisban Vörösmarty javaslatára a pesti egyetem nyelvi tanszékét foglalta el. Rövid ideig nemzetőri szolgálatot teljesített, a harcokban azonban betegsége miatt nem vehetett részt. 1848. augusztus-szepttemberben Kossuth Hírlapjának segédszerkesztőjeként is működött. Világos után haditörvényszék elé állították versei miatt, hamarosan szabadon engedték, de megfosztották katedrájától. 1850-ben az Egyetemi Könyvtárba könyvtártisztnek nevezték ki. Szegénységben, vakon, feleségének diktálva dolgozott haláláig. Versei megzenésítői között van Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Thern Károly stb. Irodalomtörténeti helye Vörösmarty mellett van. Mint polgári származású, nem népies tájékozódású költő és újságíró a magyar városi polgárság ízléséhez igazította, ennek stílusában tolmácsolta a romantika nagy emberi és nemzeti témáit. Életművére ezért jellemzőek az idilli, érzelmes, biedermeier szemléleti és stílusjegyek is.

Művek
Összegyűjtött művei 1–5, kiad. és bev. FERENCZY József, 1886–87;
Válogatott művei, kiad és bev. KOVÁCS Antal, Szekszárd, 1956.