Színed előtt állok egész nap; 
ha nem látsz, akkor is neked
vagyok, s áldom - mert az enyém vagy -
szabadító hűségemet.

Nappal szemed zöldell fölöttem, 
éjjel álommal szád itat... 
Tereld oly pályákra körödben 
kóválygó csillagaimat,

hol a gyönyör ha elparázslik, 
már a gyöngédség fölragyog; 
hol, így vagy úgy, mindig világit 
egyetlen, felséges napod.