fújdos a szél ötféle irányba 
gyökereim árnyékára látok 
lombosodom örök némaságra 
ó sírokra éj szakad vak átok 

szemeinkböl zuhog ki halálunk 
sebbe nyílnak más frissebb sebek 
egymásig sem ér el suttogásunk 
szakadoznak körül az egek 

loccsan a vér medréből kiloccsan 
alábukik sok-sok szép sziget 
kék erdőben fák vacognak holtan 
elkövesült nyelvek és szívek 

siet körém hús- és csonthalál 
szépapám vak képe nem ragyog 
zuhog a föld loccsan árra ár 
temetnek törvénytevő napok 

nyíl sötétre még nagyobb setét 
kimondatlan énekeknek éje 
s a néma őrzők új történetét 
befedi az időn túli béke