GÁL Sándor (Búcs, 1937. november 29.): költő, publicista. 1944-ben kezdte meg általános iskolai tanulmányait. A második világháború után Érsekújváron, Párkányban illetve Ipolybélen tanult. A gadóci mezőgazdasági technikumban érettségizett. 1962-1969 között a pozsonyi Szabad Földműves c. lapot szerkesztette. Ezután két évig a kassai Thália Színház dramaturgjaként működött, s itt mutatták be 1970-ben A szürke ló című mesejátékát. Főleg újságszerkesztésből, újságírásból tartotta fenn magát. 1971-től A Hét kelet-szlovákiai riportere, 1992-től a kassai Keleti Napló főszerkesztője. Írásait szociográfiai jellegű dokumentumelemek gazdagítják. Szinte mindvégig sajátja a tárgyi hűség és a költői emelkedettség, erre utal közvetlenül szülőföldkönyvének címe: Mesét mondok, valóságot (Pozsony-Budapest, 1980). A csehszlovákiai magyarság vérzivataros, megaláztatásokkal teli időszakát élte át maga is nemzedéktársaival, s ehhez képest kellett mégis megmaradni, ha lehetett, ahogyan lehetett. (Szabad vonulásban c. verskötete, 1969). Irodalmi, anyanyelvi és közéleti-kulturális szerveződésekben is tevékenykedett. 1997-től a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke. 1998 és 2003 közt az Anyanyelvi Konferencia társelnöke. A CSEMADOK Kassa-vidéki Választmányának elnöke (1994-2006), 2006-tól örökös tiszteletbeli elnöke.( felvidék )

Művek
Arc nélküli szobrok (1964)
Napéjegyenlőség (1966)
Szabad vonulás (1969)
Kőlapok (1973)
Tisztább havakra (1976)
Folyó (1978)
Az Éden és a Golgota között (1984)
Egyetlen idő (1988)
Kettényílt napkorong (1992)
A következő halál (1994)
Szél (1996)
Csupa Európa (1998)
A hívás igézetében (1999)
Új végtelen (2005)