s fordítsa ránk e világ másik arcát,
(az igazit? hát így lenne igaz?!)
ragyogjanak fejünk fölött a balták,
hisz március van, gyönyörű tavasz!

és nyíljanak virág gyanánt e fényben
hamvas sebek, buzogjon föl a vér,
a jajszó szárnyaljon galambfehéren
az ég felé, míg arcunk földet ér.

Hát bűn, hogy élünk? Vagyunk, senki ellen,
magunkhoz méltó erőnk egyre fogy,
vagyunk, itt feledve, kisemmizetten,
hogy játsszanak velünk az angyalok!

1990, március 28.