örök áldozatként a folytatás, 
ami mulandót ad a végtelennek, 
sikoltássá erősítve a csendet,
mert a csend örök benne, semmi más. 

Az életösztönnel játszó halál 
tétje a lázadó kálváriának,
melyben tartalmak nyílnak, és bezárnak 
mélyebben minden könyv lapjainál.

A pusztulás egyre lapoz, lapoz, 
oldalakat hajtva az életünkre,
s az oldalak egyre vakuló tükre 
magába öleli a gondolatot.

A semmi havazza léptünk nyomát, 
amikor a könyv végleg becsukódik, 
és a csend már csak önmagára ordít. 
Ő az egyetlen túlélő világ.