Mennyi bigottság; s mennyi átkot 
ont abroszodra külkocsmátok, 
hol lumpol, rabol, vagy csak szájt tát
csökött néped, kis Magyarország.

A nagy Söntésben sokan állnak, 
s tán szíved sorsán muzsikálnak, 
de ginre, koncra les a zsebrák, 
szánlak, ó, kicsiny Magyarország.

S kik éldelnek csak csirkelábon, 
azok lesik, fönn merre álom-
kószál a jövő-menő jószág. 
Gyötörlek, árva Magyarország.

Ha éhes voltam ennem adtál, 
ha fáztam, kínnal betakartál, 
de takarómat elloptátok,
s majdnem e kis Magyarországot.

Erdélyi volnék, malomkő van 
nyakamban, úszni így tanultam 
s világtengeren vérem átráng 
véled, te tutaj-Magyarország.

Sepsiszentgyörgy. 1992. január 4.