Legyen áldás terhes mezőkön,
legyen harsogó a határ.
A gyermek nyár gazdává nőjön,
virág jelölje, merre jár.

A falevél égjen vörösre,
pengessen torz gallyat a szél,
víg folyó szemét bekösse,
a fű dértől legyen fehér.

Reszkessen rózsafa leverten,
kökény kiáltsa: szenvedek!
A kert testén fagy meneteljen,
hulljon rá tompa rettenet,

hogy azt sikoltsa: jöjj eső,
zuhogj a földre, moss barázdát.
Legyen a lelked éltető,
a dermedt búzaszívet járd át.

Hűs víz, porlaszd el életem,
legyek fatörzs, legyek gyökér,
csak tavasz legyen szüntelen,
meg nyár és ősz és újra tél...