élő parázs a talpán
némaság ül a nyelvén
béna szívében kétely
siket agyában átok

így fut a semmiségbe
lobogni kezd az úton
bomolni kezd a pályán

s mint a megőrült csillag
okádja fájó lelkét
forog és nincsen társa
dühöng és nincs ki lássa

százszor is megfiadzik
magát emészti falja
vak ember lesz a végén
sírna de nincs ki hallja…