Nem tudtál térdrebukni 
    üvöltve és zokogva.
Tekinteted tüskéiben 
    akárha jég ragyogna.

Hivőnek áltatod magad, 
    fejed is félretartod,
az ágak nyiló bimbaira nézel, 
    mikor a fejsze csattog.

Kapaszkodtál karoddal 
    mindig valaki másba.
Hogy is tudnád milyen a lét 
    sívó farkasmagánya?

Mit botladoz megmért szavad 
    lángforgató viharba,
ha torkod nem a szenvedély 
    légszomja tépi, marja?

Hogy mersz az igazak közt 
    beszélni, pártot állni,
ha homlokod malmában nem forognak 
    a kín és bűn kaszái?! 

Szemembe néz, bólint a bíró: 
    Minden vádat megértett.
Hordozza hát el mindhalálig. 
    Elég lesz büntetésnek.