Szeretni kell, ha mindenek dacára
Alázat készt fűszálat hajlani,
Leheletünk a pitypang bóbitája,
s a föld alól lépteket hallani.

Ök jönnek: szelíd, fürkész ősök:
Hadd, lám, az utód bőszen, mint szeret,
Hűlt háborúkat békévé ölelve
Nemz-e a mélynek új s új gyermeket?

És föntről bárányképű felleg
Lesi: az Idő rátok, mint hajol,
Tárt kedvvel talán tűnt tavaszt ölelget,
S lüktettet föl a karjai alól -

Májusok, ti áldott asszonyok,
Átringotok az esztendőkön szépen.
Szoknyátokkal a nyár, ha ellohol,
Izzó hajunk tajtékzó fehérben...