Szederinda sír a hóban,
búvó gyomoridege a télnek,
a Keleti-Kárpátokból
bésöprik a remetéket.

Én még rakom tessék-lássék,
nem pásztortűz, csak a nyájak
hiszik annak, amíg semmi
lángja körül körbejárnak.

Én még rakom, a Hadisten
beléalszik, mélyen ásít;
de ha én is elaludnék,
ránk küldné a fagy kutyáit!