Áldja bátor szívvel, hathatós fegyverrel, 
Ki harcol szent nevében,
Okos mesterséggel, férfiúi kézzel, 
Ki hisz dicsőségében,
Áldja nagy víg kedvvel, hatalmas erővel, 
Ki van reménségében.

Mert egyedül Isten, kiben vagyon minden, 
Nagy ő hatalmassága,
Kinek mása nincsen, földi, vízi kincsen 
Örökös királysága,
Ő vitézzé tészen, hatalomra vészen, 
Van mindenhatósága.

Nem harcol fegyverrel, de csak tekéntettel 
Veri meg ellenségét,
Nem rézdob-zörgéssel vagy ágyúdöngéssel 
Láttatja keménségét,
Hanem egy intéssel, mennyei erővel 
Mutatja istenségét.

Ne félj tehát vértől, kemény ellenségtől, 
Csak bízzál Istenedben,
Avagy éles tőrtől, nehéz ütközettől 
Ne hűlj reménségedben,
Várj az nagy Istentől, édes Teremtődtől, 
Ki nem hágy el szükségben.

Ellenséged lovát vagy éles szablyáját 
Ne féljed te szívedben,
Párducbőrös hátát, hangos kiáltását 
Ne röttegjed lelkedben,
Puska ropogását, sípszó harsagását 
Ne fussad az mezőben.

Szép aranyos dzsida vagy vérszopó dárda 
Súlyosétsa kezedet,
Achillesnek vasa, Vulcanus páncélja 
Födje bé tetemedet,
Tüzes Mársnak lángja, sőt véres homálya 
Környékezze szemedet.

Nézd, Dávid király közt, magas Góliát közt 
Bajvívás egy kő vala,
Szép Judit asszony közt rossz Holofernes közt 
Hadverés egy kés vala,
Sőt Sámson hadnagy közt, filiszteusok közt 
Fegyver szamár áll vala.

Mert hol Isten harcol, ott az pogány oszol, 
Nem bízik erejében,
Mint árvíz, úgy omol, nem marad meg sohol, 
Fut, s bújik röjtökjében,
Készen várja pokol, hol Belzebub kohol 
Sok kínokat mérgében.

Méltó tehát kedvet, minden segedelmet 
Kérned az nagy Istentől,
Irgalmas kegyelmet, hogy az veszedelmet 
Távoztassa testedtől,
Örök engedelmet, üdvözítő hitet, 
Hogy mentsen minden bűntől.

Ó, te gyors szkítáknak, vitéz magyaroknak 
Örökös pártfogója,
Az Szentháromságnak atyja, és Fiúnak 
Szentlélek szolgálója,
Hogy téged áldjanak, pogány vért ontsanak, 
Légy hazánk szószólója.

Ad notam: Vitézek mi lehet (Balassa)