ESTERHÁZY Pál, galántai herceg (Kismarton, 1635. szeptember 8.– Kismarton, 1713. március 26.): író, zeneszerző, államférfi. 1652-ben soproni örökös főispán, császári, királyi tanácsos, Leopold megkoronáztatása után aranykulcsos és udvari tanácsos, 1663-ban Zrinyi Miklóssal együtt hadakozott a török ellen; utóbb a Montecuccoli vezérlete alatti táborozásokban kitüntetvén magát, 1667-ben alsó-magyarországi főhadvezérré neveztetett ki, s az elégületlenek ellen Lőcsénél és Györknél győzelmesen harcolt. 1667-ben tábornagy lett; 1681-ben nádorrá választatott és a kapuvári uradalmat kapta királyi adományban. 1683-ban Fraknó várából a török által ostromolt Bécs segélyére is megjelent. 1686-ban Buda bevételére húszezer főből álló sereget gyűjtött, és Leopold király részére a férfi-ág örökösödését tárgyazó törvénycikk elfogadásában egyik főtényező volt. Érdemeiért 1687-ben elsőszülötti jogra római herczegi rangra emeltetett; már előbb (1681.)  Eszményképe Zrínyi Miklós volt, akiről visszaemlékezéseiben rajongó hangon szól. Latin nyelvű emlékirata, a saját tollrajzaival illusztrált Mars Hungaricus (1665–1668. december 14.) címével Zrínyire célzott, értesüléseinek egy részét Zrínyi irataiból vette, de hasznosította az eposz és az Áfium gondolatait is. A Mars Hungaricus Zrínyi és Esterházy Pál legtitkosabb, sorsdöntő beszélgetéseire is céloz. A Zrínyi-élmény még korábbi erős lenyomata az Egy csudálatos ének, amely már 1656-ban összeírt énekei között szerepel. A lírikus Esterházy Pálnak ebben a magyar barokk költészetben is egyedülálló, fantasztikus színterekkel és hősökkel benépesített darabjában Zrínyi alakját is felfedezni véli az olvasó. Esterházy Pál versei kéziratos füzetekben maradtak ránk. A versek négyrészes elrendezését tervezte, de a 3–4. rész összeállítására nem került sor. Az 1. rész istenes és bölcselkedő énekeit és „katalógusverseit” (madarak, állatok, halak, virágok, kövek), vadászatdicsérő versét, a világibb 2. rész évszakciklusát, idilljeit, táncénekeit tartalmazza. Amit kihagyott (a „csudálatos ének” és két személyesebb szerelmes vers), talán egy „heroikus” és „szerelmi” verscsoportba került volna. Korai idilljeivel Esterházy Pál ugyancsak Zrínyit követte, egyszerűsítette, megrövidítette őket, tragikus hangvételüket pedig idillizálta. Dallamra készült táncénekeit, könnyedség, derűs színezet. új ritmika, sok változatos versszakszerkezet jellemzi. A Kerti virágokról való versek Faludi Tündérkertjének előzménye, s az önarcképvers, a Palas s Ester kedves tánca is Faludi-vers, a Tavasz „örömfilozófiájával” rokon. A költő Esterházy Pál fejlődéstörténeti helye ezért Zrínyi és Faludi között jelölhető ki. Énekek, táncok s nóták száma, az virginán kit tudok verni címmel 1667–1681 között vitézi, istenes és táncénekek és saját versei repertoárját is összeállította. Harmonia caelestis (Bécs, 1711) címmel nagyszabású egyházzenei kompozíciót jelentetett meg. Meghalt 1713. márcz. 26. Kis-Martonban. Fraknó várát szép képekkel és nagy fegyvertárral látta el. 

Kiadások
Boldogságos Szűzmária kegyelemképeinek rövid leírása, kiad. JORDÁNSZKY Elek, Pozsony, 1836;
Boldogságos Szűzmária kegyelemképeinek rövid leírása, utószó KNAPP Éva, TÜSKÉS Gábor, 1988 (hasonmás);
Esterházy Pál emlékezései és levelei feleségéhez, utószó HAUSNER Gábor, 1989;
Az egész világon levő csudálatos boldogságos Szűz képeinek rövideden föl tett eredeti, utószó KNAPP Éva, TÜSKÉS Gábor, GALAVICS Géza, 1994 (hasonmás);
Az Boldogságos Szűz Mária szombatja, azaz minden szombat napokra való áétatosságok, utószó SZÖRÉNYI László, 1995 (hasonmás).