Meg kell az ágat válogatni;
legyen nagyvölgyű, egyenes,
hosszu hajtás. Idei zsengét
lemetszeni sem érdemes.

Ha jó az ág, ha jól kifurtad,
ha sípja leheletre zeng,
hátra van még akkor a hat rés
hátra van a legnehezebb.

Jobb: elhajítod az egészet,
félbenhagyott remek gyanánt,
mert száz közűl véletlenül
ha sikerül egy furulyád.

Minden furulya más, egész más,
külön hangszer: egyéniség.
A természet nem esztergályoz.
Sokféle az egyszerüség.

Ahány furulya, ahány ember,
ahány költő: saját hiba
jellemzi s egy kiváló szerszám,
jó hegedű vagy jó duda

tünemény, csodaszámba megy mint
a nagyköltők, nagyemberek.
Különben: furulyát csinálni
megtanul minden kisgyerek.