Sok nyomorúság téged körül foga,
Számtalan sok nép ellened támada,
Az sok ellenség ugyan el boríta.

Marhád és kincsed drága szép jószágod,
El raboltaték minden tartományod,
Földre rontaték erős alkotmányod.

Eszében juthat jó Magyar országnak,
Harmadszor valo rablása tatárnak,
Vég pusztulása nyomorult hazánknak.

Érce lött szíved tegye lágy viasszá,
Erős két karod gyönge nád szálakká,
Hamar lovadat takenős békává.

Puszta telekké lőnek szép városink,
El rontatának  minden alkotmányink,
Szántóföldekké lőnek szép városink.

Az drága földet mellyet adtál vala,
Kibe népedet szállítottad vala,
Mellyet sok képpen meg áldottál vala.

Csalárdul tőlünk pogányok el vevék,
Szép nemzetünket fegyverrel elvesztek,
Az te szent neved káromlásba ejték.

Ezeket látván miért szenveded el,
Az undok népet miért nem vesztöd el,
Az te népedet keserítöd ezzel.

Barom életű, átkozott, rút nemzet,
Várj csak az Isten tégedis meg bübtet,
El nem érted még büntető erejét.