Sőt útját sepred: lépjen, fusson.
Nem számít: célja, hogy merre vezet? 
Tovább élni, itt - az ősi jusson -
Nem lehet?

Vállamon bús évek nehezülnek,
S ha távozom: nem bánja senkise? 
A fecskék is őszkor igy repülnek 
Messzire.

Elindulunk hát, kietlen őszbe,
Új fészket rakni talán még tudunk. 
Vagy talajtalanul, s mindörökre 
szétfutunk?

Már keringünk csak a fészek körül, 
De a te arcod örömtől ragyog: 
Örülsz, hogy kivágatnak tőből
A magyarok.