CSONTOS Vilmos (Garamsalló, 1908. október 11. - Zseliz, 2000. szeptember 12. ): költő. Öt elemit végzett. 1923-tól asztalosinas, 1926.tól segéd, 1936–1950 közt asztalosmester volt. 1948-tól Zalabán él, 1950-től szövetkezeti pénztáros, 1968-tól nyugdíjas. Költészete szelíd hangú, egyszerű, zárt formákat kedvelő, mindennapi életének eseményeit örökíti meg. A magyar nótáktól jutott el a letisztult, vallomásos versbeszédig. Nemzetiségi díjat kapott (1995) ( felvidék )

Művek
Magyar ugaron, versek, Léva, 1932;
Üzent a föld, versek, Léva, 1934;
(Agárdy Zsigmonddal, Sass Jánossal és Veress Vilmossal), Üzentek értem, versek, Zseliz, 1936;
Tovább kell menni, versek, Gyoma, 1941;
Kell itt a szó 1930–1955 válogatott versek, Pozsony, 1956;
Hiszek az emberben, versek, Pozsony, 1961;
Gyalogút, önéletírás, Pozsony, 1972;
Örökség, versek, Pozsony, 1973;
Dalol a föld, válogatott versek, Pozsony–Bp., 1978;
Estéli ének, versek, Pozsony, 1982;
Veletek vagyok, versek, Pozsony, 1987;
Pacsirtaszó, válogatott versek, Miskolc, 1996.