Csokonai Vitéz Mihály 
Óh, szegény országunk
Dinnyés József dalai
Óh, szegény országunk! 
   Óh,szegény hazánk! 
   Elmúlt szabadságunk, 
   Nyakunkon a hám.
Hová légyünk? Jaj! mit tégyünk? 
   Csúf a rabota.
Olly országba mért nem mégyünk, 
   Hol nincs despota?

   Hagyjuk el örökre 
   E rabi határt; 
   Szálljunk olly örökre, 
   Hol német nem járt.
Ha lehettek olly mérészek 
   Jámbor eleink!
Mért nem ollyan bátrak, készek 
   A mi szíveink? 

Vagy mért ki nem állasz! 
   Mért nem ontasz vért? 
   Bosszút mért nem állasz, 
   Scytha, magadért?
A jármot szabad testedre 
   Tették, s mégis élsz? 
És vitéz magyar léttedre
   A haláltól félsz?

    Imé, a németség 
   Alja, sepreje
   Egy nemes nemzetség 
   Ura és feje.
Bécs Angáriának hívja 
   Scythák lakhelyét, 
Álnok áspis-módra szívja
   Mézét és tejét.

   Árpád örökjébe 
   Csúf bitang duskál, 
   A sólymok fészkébe 
   Gyáva banka száll;
Ha van szíve a magyarnak, 
   Ha van benne ész,
A bugyogós hóhér kardnak 
   Áldozatja lész.

   Hacsak bécsi lelket 
   Rókától nem kér, 
   Méltóságos telket
   A magyar nem nyér. 
Így lett úrrá holmi Nitzki
   És Grasalkovics;
Holmi német itzki, fitzki, 
   Holmi rác ics, vics.